2009. április

Előhang:

Ezt a bejegyzést tegnap szándékoztam elkövetni, ám a technika ördöge közbeszólt vala, és úgy eltűnt minden, ahogy kellett, pedig még mentettem is közben.

Előhang off.

(Most meg nehezemre esik ismét olyan hosszan értekezni...Valószínűleg rövidebbre veszem.) Kedden reggel délelőtt öltöny- és cipővásárlási lázban égtünk, így cselekednünk kellett. Mivel Szegeden elég sok ilyen jellegű üzlet működik, betértünk a plázában lévő egyikbe. És az lett, hogy Robi akkor és ott megtalálta AZ ÖLTÖNYT, ami egyébiránt nagyon szép és remekül mutat rajta. Mivel nem nagyon állt szándékában más egységekbe ruhavásárlás okán betérni, mentünk még egy tiszteletkört, hogy ne mondhassam, hogy csak egy boltban jártunk, de mondom, az első volt a nyerő. Aztán cipőt keresgéltünk, de csak sötétebb árnyalatú lábbeliket volt szerencsénk látni, így már majdnem feladtuk, amikor este kaptunk egy fülest, hogy a plázában az egyik cipőboltban (nem is értem hogy kerülhetett ki délelőtt a látókörünkből) van egy pontilyenpontjó cipő, amit gyorsan lassan meg is vettünk. Tanulság: minden út a plázába vezet. És tényleg. A csodaöltöny egyébként vajszínű.

Aztán, második felvonásban pénteken szólt Gyöngyi, hogy van asztaldísz/asztalidísz/asztali dísz (a megfelelőt kérjük aláhúzni) minta, lehet menni nézni. Mentem, néztem, nekem tetszett is. Rózsaszín-zöld, még jó :) 

Utóhang:

Így szerette anyját a daliás gyermek,
Szívét nem bántá még nyíla szerelemnek;
Nem is lőn asszonnyal tartós barátsága,
Azután sem lépett soha házasságra.
Rettenetes vitéz támadott belőle,
Kalász-módra hullt az ellenség előtte,
Védte az erőtlent, a királyt, országot;
Csuda-dolgairól írtak krónikákat.

Senki sem állhatott ellent haragjának,
De ingét is odaadta barátjának,
S ha nem ellenkedett senki az országgal,
Örömest tanyázott a víg cimborákkal.
Nem hagyott sok marhát, földet és kincseket,
Nem az örökségen civódó gyermeket:
De, kivel nem ér föl egész világ ökre,
Dicső híre-neve fennmaradt örökre.

Boldog szülinapot, Babák! :)

Nagypéntekről jut eszembe, Gyöngyivel ismét egy lépéssel közelebb jutottunk a dekoráció meghatározásához. Van rózsaszínű és zöld izé, amivel a mennyezetet ékíti, és van szalvéta (kremszínű szalvetta, naná :))) is, és már úgy tűnik, a hajtogatás módja is megtaláltatott. Aztán találtam még variációkat rózsaszín virágú csokrokra is. (Az aggaszt csak, hogy mi lesz, ha nyárra elmúlik a rózsaszín mániám?) És figyelem erősen a vőlegényes öltönyfelhozatalt, mert az nem lehet, hogy csak úgy elsuhannak mellettünk a trendek :)

További kellemetes készülődést kívánok.

Márpedig nem múlhat el úgy a nagyhét/Nagyhét, hogy bejegyzés ne szülessen, ezért írok. A hétvégén nem annyira lagzis előkészületként, de Kaposmérőn, Barcson és Pécsett jártunk (és ilyen csodálatos dolgokat láttunk),

valamint a tanyánkon, ahol szépítettünk-metszettünk-festettünk meg ilyesmi. Akinek nem inge, ne vegye magára, én pl. vasárnap csak nézőként voltam jelen, de az is kemény volt. A jelenlévő összes Robi és ikerpár viszont dolgozott, így:

Estére szerencsésen kifáradtunk, de még elmentünk Szabadkára, ahol a Nyilas családdal találkoztunk, akik arról híresek (újabban), hogy a menyasszony násznagyáék lesznek.  De ha még nem lett volna elég Szabadkából, hétfőn ismét futottunk ott egy kört, én megtekintettem a menyasszonyos ruhámat, és megpróbáltam memorizálni a gombok, flitterek és rúzsák pontos helyét. Megkíséreltem továbbá a menyasszonyi ruhás butik mellett lévő roppant puccos fehérnemű szakboltban pánt nélküli melltartóhoz jutni, de a felkínált két darab láttán sírógörcs jöve rám, így a csodás darabok megvásárlásától ezúttal eltekintettem. Pedig az egyik kifejezetten egy Laura "Biagyotti" (értsd Biagiotti, csak valamiért ezt képtelenek kimondani) modell volt. Nem is tudom hogy fogom túlélni, ha mégsem ezt a fehérneműt választom. Különben is tele van a szekrényem Biagiotti márkájú alsóneművel (is), de ha ez nem lenne elég, akkor a sokatmondó szemvillantásokból értenem kellett volna, hogy a márkanév roppant fontossággal bír, egyértelműen fontosabb, mint az, hogy kényelmes és hordható cuccost válasszunk. Különben egész jó volt az eladónő kampánya, a végére majdnem elhittem, hogy oridzsinál Biagiotti darabbal van dolgom. 

A böjtre való tekintettel ezen a héten majdnem teljesen hústalanul étkezünk, amit szívből javaslok mindenkinek, továbbá pedig ájtatos Húsvétolást kívánok!