Márpedig nem múlhat el úgy a nagyhét/Nagyhét, hogy bejegyzés ne szülessen, ezért írok. A hétvégén nem annyira lagzis előkészületként, de Kaposmérőn, Barcson és Pécsett jártunk (és ilyen csodálatos dolgokat láttunk),

valamint a tanyánkon, ahol szépítettünk-metszettünk-festettünk meg ilyesmi. Akinek nem inge, ne vegye magára, én pl. vasárnap csak nézőként voltam jelen, de az is kemény volt. A jelenlévő összes Robi és ikerpár viszont dolgozott, így:

Estére szerencsésen kifáradtunk, de még elmentünk Szabadkára, ahol a Nyilas családdal találkoztunk, akik arról híresek (újabban), hogy a menyasszony násznagyáék lesznek.  De ha még nem lett volna elég Szabadkából, hétfőn ismét futottunk ott egy kört, én megtekintettem a menyasszonyos ruhámat, és megpróbáltam memorizálni a gombok, flitterek és rúzsák pontos helyét. Megkíséreltem továbbá a menyasszonyi ruhás butik mellett lévő roppant puccos fehérnemű szakboltban pánt nélküli melltartóhoz jutni, de a felkínált két darab láttán sírógörcs jöve rám, így a csodás darabok megvásárlásától ezúttal eltekintettem. Pedig az egyik kifejezetten egy Laura "Biagyotti" (értsd Biagiotti, csak valamiért ezt képtelenek kimondani) modell volt. Nem is tudom hogy fogom túlélni, ha mégsem ezt a fehérneműt választom. Különben is tele van a szekrényem Biagiotti márkájú alsóneművel (is), de ha ez nem lenne elég, akkor a sokatmondó szemvillantásokból értenem kellett volna, hogy a márkanév roppant fontossággal bír, egyértelműen fontosabb, mint az, hogy kényelmes és hordható cuccost válasszunk. Különben egész jó volt az eladónő kampánya, a végére majdnem elhittem, hogy oridzsinál Biagiotti darabbal van dolgom. 

A böjtre való tekintettel ezen a héten majdnem teljesen hústalanul étkezünk, amit szívből javaslok mindenkinek, továbbá pedig ájtatos Húsvétolást kívánok!