2009. július

Forrás: Hiedelmek, hagyományok, babonák a világ minden tájáról. Összeállította: Rosta Erzsébet és Rábai Attila

Van ám! Szandálom, amiből nem lehet majd inni, de ezt nem bánom.

De amíg el nem felejtem, most éppen azon agyalok, hogy kesztyű v. nem kesztyű? Volt ilyen kérdéskör már a fátyollal kapcsolatban is, de az megoldódott a próbafrizura beállításakor. De a kesztyű mikor fog? Itt egyébként sok probléma merül fel, mert

Namármost, amennyiben legyen is kesztyűm meg ne is, úgy a következő módszert kell követnem: lesz kesztyű, egészen a gyűrűzésig, onnan kezdve viszont pucér karokkal fogok lézengeni, amire ékszert kell találnom, tehát kesztyű is lesz, meg karkötő/-csat is. Jól megoldottam :)

A cipő igaz története meg egészen ott kezdődött, hogy Szegeden nem sikerült nekem tetsző lábbelibe botlanom, de azért szorgalmasan (és a biztos reménytelenség jegyében) jártam a boltokat. Hiába, nem és nem... Számomra érdekes módon majdnem minden üzletben ugyanaz a nyomi modell volt, ami elsőre sem tetszett, és hetedszerre sem. Szóval a tegnapi szegedi vásárlás cipőileg kudarcos volt, de minden egyebet megtaláltam. Azért még Szabadkán futottam egy kört, és láss csodát, vettünk egy jó kis szandált. Nyugodtan kezdhettem volna itt a keresést, mert bármelyik boltban fantáziadúsabb darabokat láttam, mint Szegeden.

Szóval nagyon úgy néz ki, hogy lagzi előtt már nem megyünk Budvára, legalábbis cipőért biztosan nem.

Ki gondolta volna, hogy ez a nap is eljön, januárban még annyira messzinek tűnt minden :) de hát tényleg beleugrottunk az uccsó hónapba.

A tegnapi narrágvásárlás ismét jól sikerült, így Robi egészen fel lett öltöztetve. Én meg megpróbálom megfejteni a rejtélyt, hogy szép menyasszonyi cipőt miért nem lehet találni? Nem azt mondom, hogy nincs, de valahogy mind egyforma, sőt egyformán nem szép. Ékszerekből viszont nem lesz hiány, már látom :) Szeged felé útközben Kanizsán is jártunk, megbeszéltem a varrónénivel az alapkoncepciót ruhaügyben, és minden hiányzó darabot meg is vettem Szegeden, ó be jó! Közben örömködök a nagy melegen, és remélem augusztus 22-ére kisüti magát a Nap, és lesz vagy 25 fok, hogy ne ázzon szét az arcom. Meg a sminkem. Főleg, ugyebár.

Nem rossz értelemben, de tényleg... Csak arra gondoltam, hogy előbb-utóbb úgyis kitör az őrület, meg a zizgés. Hamarosan visszaszámlálhatunk, a tésztás nénik gyúrják a jóféle levesbevalót, a meghívók a helyükön, nem is tudom mit lehetne jobban csinálni. Az esküvő előtti hetem már kezd betelni, lassan órákban mérem akkorra a ráérős időmet. Varrónénihez holnap megyek, úgy sejtem, hogy nem állunk rosszul. Lassan be kellene iktatni Gyöngyit, az utolsó megbeszélések ürügyén, meg mert lehet nézegetni a mások fotóit nála :) Robinak nadrágot kell vadásznunk, még jó, hogy immár tudjuk, hogy mit keresünk. Ja, és nekem cipőt. 

Tegnap egyébként Becsén voltunk, aztán Oromon, részemről a meghívottak letudva, úgyhogy most szusszanunk egyet, és letudjuk a mai tervet is.

Azaz öt hét, remélem jól számolok, na szóval pont ennyi van még az ominózus dátumig. Mi fáradhatatlanul járjuk Bácska útjait. Beletekintettem egy esküvői kalendáriumba, és most azonnal megosztom veletek amit láttam, vagyis amiről ők úgy gondolják, hogy ilyenkorra már túl kell esni rajta:

Na, akkor itt minden rendben. Voltam sminkesnél, voltam fodrásznál. Azt most nem mondom, hogy felkent kezeimmel mit műveltem hajfestés címén a fejemmel, elég annyi, hogy kripli voltam. Viszont cipőm nincs még teljesen, meg ékszerem sem, az lesz a következő projekt. Ááááááám megvan a menyecskejelmezem is, hurréj, lehet varratni.

Tegnap voltunk a legkedvesebb rendőrünknél, egyben leghűségesebb kommentelőnknél, őt ezennel kitüntetem, és a POLICÁJ FIDELISSIMUS címet adományozom neki. Meg még Rexinél és Erikánál jártunk, végre-valahára. Maradt még pár renitens meghívott, akik galádul nyaraltak, miközben mi meghívót osztottunk volna nekik. Őket hagytuk a következő hétre.

Bella ma azt mondta, hogy minden hónapban elsején szoktam írni. Eltekintve attól, hogy ez nem igaz, és elismerve, hogy már régen ültem gép elé blogilag, írok. Ja, meg azért is, mert végre van miről.

Ezt a hétvégét Székesfehérváron és némileg Budapesten töltöttük. Közben átadtunk 7 meghívót. Ez nem is olyan rossz dolog, sőőőőt, eléggé élvezetes.  Legalábbis ha előtte/közben/utána strandolhatunk is. Velencei-tó rulez :) Holnap Szegedre megyünk, részben ismét meghívókkal ármánykodunk, részben pedig puccos gúnyát vásárolunk. Robinak :) Tegnap Krisztináéktól (respect) kaptunk egy gyűrűpárnát, ami nagyon szépséges. Továbbá szombaton próbasminkre utazok, illetve utazunk ketten Krisztával. Valamint szerdán Szabadkán jártunk a menyasszonyos boltban, és lefényképeltem a ruhát, mert az tényleg tűrhetetlen, hogy nem tudtam, hogy milyen árnyalatú.  Már tudom :) Van vállfai fotó is, de ha már ott voltam, fel is vettem és flangáltam is egy sort. A butikos néni eléggé azt hitte, hogy szombaton (mármint július 4-én) lesz az esküvőm, de szerencséjére nem.

Közben egyébként ádáz harcok dúlnak családon belül, a tét az, hogy kinek az akarata érvényesüljön a lagzival kapcsolatban. Egyelőre vesztésre állok. Vagy állunk. De én mindenképpen. Bahhhh :(